A kála (Zantadeschia aethiopica) ápolása télen és nyáron

2014. január 27. óta 6868 látogató olvasta

Fehér Kála ( Zantadeschia aethiopica)

Néhány évvel ezelőtt kaptam anyukám szomszédjától egy kála tövet, s bár február környékén mindig volt rajta egy-két virág, igazából növényem csak sínylődött. Télen a pincelépcsőn sápadozott, nyáron a diófa árnyékában kókadozott. Mígnem tavaly nyáron én nagy elhatározásra jutottam, a kála pedig életmódot váltott…

Emlékszem tavasszal történt, mikor a kálát a telelőhelyéről, pincéből felhoztam két levélkéje volt, ami ernyedten lógott ki a cserepéből. Nagyon megsajnáltam, s azon gondolkodtam, hogy ennek a növénynek az őse Dél-Afrika mocsaraiból érkezett, tehát nyomorúságának oka a fényszegénység mellett a vízhiány lehet. Fogtam tehát a kálát, s beletettem a kerti tóba, a mocsári gólyahír mellé, úgy, hogy gyökereit ellepje a víz, levelei pedig jócskán a víz felett legyenek.

A tó az ablakból

A meleg tavaszi napsütésben, a tavacskában egy hónap alatt a kála hatalmasat fejlődött.

A kála a tavacskában, háttérben vizimentával

A nyáron rengeteg sötétzöld levelet fejlesztett, burjánzott az egész növény.

Elérkezett az ősz, s még 0 °C körüli hőmérsékleten is kinn maradt a növényke, de már akkor elkészült a folyosón méltó helye, ahova az első komolyabb fagyok előtt be is költözött.

Beköltözése után két hét múlva jelentek meg az első bimbók rajta, azóta folyamatosan virágzik a család legnagyobb örömére.