Nemcsaktuja

Fű, fa, virág, kert

A kála

Kála

Fehér Kála ( Zantadeschia aethiopica)

 

 

Néhány évvel ezelőtt kaptam anyukám szomszédjától egy kála tövet, s bár február környékén mindig volt rajta egy-két virág, igazából növényem csak sínylődött. Télen a pincelépcsőn sápadozott, nyáron a diófa árnyékában kókadozott. Mígnem tavaly nyáron én nagy elhatározásra jutottam, a kála pedig életmódot váltott…

Emlékszem tavasszal történt, mikor a kálát a telelőhelyéről, pincéből felhoztam két levélkéje volt, ami ernyedten lógott ki a cserepéből. Nagyon megsajnáltam, s azon gondolkodtam, hogy ennek a növénynek az őse Dél-Afrika mocsaraiból érkezett, tehát nyomorúságának oka a fényszegénység mellett a vízhiány lehet. Fogtam tehát a kálát, s beletettem a kerti tóba, a mocsári gólyahír mellé, úgy, hogy gyökereit ellepje a víz, levelei pedig jócskán a víz felett legyenek.

Tó az ablakból

A tó az ablakból

A meleg tavaszi napsütésben, a tavacskában egy hónap alatt a kála hatalmasat fejlődött.

kála 1

A kála a tavacskában, háttérben vizimentával

 

A nyáron rengeteg sötétzöld levelet fejlesztett, burjánzott az egész növény.

Elérkezett az ősz, s még 0 °C körüli hőmérsékleten is kinn maradt a növényke, de már akkor elkészült a folyosón méltó helye, ahova az első komolyabb fagyok előtt be is költözött.

Beköltözése után két hét múlva jelentek meg az első bimbók rajta, azóta folyamatosan virágzik a család legnagyobb örömére.

kála 2

Még vendégségbe is vittünk néhány virágszálat belőle, s csodálatos módon a letört virágszálból is virág tört elő!

Hajrá kála kedvelők!

Nyáron sok víz, és napfény, ősszel egy kis hideg, s télen virágpompába borul kedvencünk.

 

Kapcsolódó írások

Megosztás

Tárgymutató ehhez az íráshoz: , , , ,

Hozzászólás írása

 

 

Creative Commons Licenc