Nemcsaktuja

Fű, fa, virág, kert

A vakond

KisvakondAvagy lehet e a vakonddal barátságban élni a kertben?

Az interneten sok hasznos dolgot olvashatunk a vakondról, megismerhetjük testméreteit, szaporodási szokásait, és arról is tájékozódhatunk, hogy védettek, eszmei értékük 25000 Ft.

Én néhány vicces történetet szeretnék elmesélni a e gyönyörű , selymes, bársonyos fekete bundájú állatkáról, arról, hogy ki hogyan próbálkozott együtt élni, vagy megszabadulni, a vakondtól.

Nagyapám kertjében soha nem volt probléma huzamosabb ideig a vakond, no nem azért, mert nagyapa boldogan mosolygott bajusza alatt, hogy lám-lám milyen ügyes a vakondka pontosan a répaágyás alatt ásta járatát, s az összes fiatal és gyenge répanövény elpusztult,

hanem azért mert a garázdálkodót meg tudta fogni.

Korán reggel a kerti munkája szemlélődéssel kezdődött, sorra vette a gyümölcsfákat, a zöldségest, nagyi virágait,s persze fő büszkeségét a bortermő szőlőt,

milyen betegségek, károsítók, vagy gyomok ütötték fel a fejüket, mi az aznapi tennivaló.

A vakond könnyen lebukott, egyrészt a felesleges föld vakondtúráskénti felhalmozásával, másrészt a kókadó növények jelezték föld alatti munkáját.

Mert valóban a vakond nem a növényeket akarja elpusztítani, de kedvenc csemegéjét a gilisztát úgy szerzi meg, hogy járatot ás, s ezt a járatot naponta többször végigjárva felcsipegeti a járatba eső férgeket s ha járata megsérül, beomlik, akkor kijavítja, vagy újat ás.

Nagyapa reggeli szemlélődése egybeesett a vakond reggeli járatmustrájával. Amikor elkezdett puhán mozogni a föld, s egy kis halom emelkedett fel, göröngyök gurultak szét nagyapa várt, s mikor az ásás hevesebb, erőteljesebb lett, a kapájával a földhalom alá vágott jó mélyen, s a vakondot kiemelte, egy előre odakészített vödörbe.

Aztán megvárta még mi, ott nyaraló gyerekek felébredtünk, s elvittük a vak-undokot a szikesre, ahol senkit nem zavart a turkálása.

A férjemnek is elmeséltem ezt a történetet, s ő is kipróbálta, azt mondta csak egy kis gyakorlás,és türelem kell hozzá…

Egy elfogott vakond vödörben. Pár perc múlva indul a Hernád partra, ahol a szabad élet várja.

 

Egyébként a mai napig ez az egyik leghatásosabb formája a vakondmentesítésnek.

Mi is korábban sok mindent kipróbáltunk ellene, azonban trágyázott, mulcsozott , rendszeresen öntözött kertben számítani kell arra, hogy a giliszták felszaporodnak, ez szemet szúr a vakondnak is,-azaz csak szúrna, ha nem lenne teljesen vak, a többi érzékszerve azonban nagyon éles,- és előbb utóbb beköltözik az ilyen számára paradicsomi állapotokat jelentő kertekbe, ami számára a legtökéletesebb lakóhely.

Egyébként a vakond életmódjával kapcsolatban nehogy azt képzeljék ám,hogy a vakond éjjel, nappal a földi sötétségben turkál,

ugyanis a kertet járva nemegyszer összefutottunk a föld felszínén, s lelepleződött, mert éppen a száradó, lekaszált füvön napozott (!), s ha nagyon óvatosan közelítettünk egész közelről szemlélhettük puha bársonyos bundáját.

Visszatérve a vakond elrettentésére felsorolni is nehéz,mi mindennel próbálkoztunk elrettentésére. Kipróbáltuk a :

a vakondtúrásba szórt borsot (merthogy hiper szaglása nem bírja a csípős illatot),

a járatba szúrt sörösüveget (mert érzékeny füle nem bírja a sivítást),

kipróbáltuk a kutyatejet, és a vízzel, gázzal elárasztást, de semmi sem használt.

Nem volt mit tenni, a kert hemzsegett a vakondtúrástól.

Aztán egy szép napon a gyerek macskát szeretett volna,

s az édes, kényes, selymes, éjszakai ragadozó mellett egyre kevesebb vakondtúrás lett, az éjszakai portyázások során a macska vagy elkapta, vagy elűzte a vakondokat.

S legvégül egy különös történet, melyet én sem hinnék, ha nem a saját szememmel látom:

Mivel évelő növények szaporításával is foglalkozom, sok növény van cserépben.

Egyik nap arra lettem figyelmes, hogy a cserepek felborítva,a növények félig, vagy egészen kitúrva.

Először a gyerekekre gyanakodtam, de ők tagadták, s állították ,aznap nem is jártak a kertben.

Aztán a kutyákra gondoltam, de túl ártatlanul csóválták a farkukat, ha rosszalkodnak,vagy ásnak a kertben utána mindig elsomfordálnak, nem bírják az emberi tekintetet.

Aztán megláttam a tettest!

Mintha a mesefilm elevenedett volna meg, a cserépben mozgott a föld, a növényke kifordult, s egy selymes buksi jelent meg, majd a két mancsával a cserép szélét fogva a vakond levegőbe szimatoló orral!

Állatkánk ezt a kényelmes, és meglepő módját választotta a gilisztafogásnak,a rendszeresen öntözött, trágyázott cserepekben turkált, egyiket a másik után szemrevételezve, csemege után kutatva.

Visszatérve az eredeti kérdésre, lehet-e békésen élni a vakonddal, nos vérmérséklet dolga, de azt hiszem igen, ha van egy kis kertrészletünk, ahol nem zavar egy kis vakond turkálás, pl. az eperágyásokban nagy kárt nem okoz, rendszeresen mulcsozva, locsolva az epertöveket a vakond jó eséllyel azon a területen marad.

( Persze csak akkor, ha a macskát túl drasztikusnak, a kiásást túl nehéznek találjuk. :))

S legvégül még egy ötlet a vakonddal való békés együttéléshez:

Ismerősöm a gyepén keletkező vakondtúrásokat szépen lesimítja, s évelő, vagy egynyári virágokat ültet bele.

Veronika

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írások

Megosztás

Tárgymutató ehhez az íráshoz: , ,

Hozzászólás írása

 

 

Creative Commons Licenc