Kerti izsóp
Az izsóp (Hyssopus officinalis) 50-80 cm magas évelő félcserje.
Várkertek hangulatos gyógynövénye, amely a Földközi-tenger mellékéről származott a középkori kertekbe. Szép is volt és hasznos is.
Virágainak alakja zsályáéra emlékeztet, hiszen ugyanúgy az ajakosvirágúak családjába tartozik, színük többnyire égszínkék, de előfordul rózsaszín és fehér virágú is. Virágai július-augusztusban nyílnak.
Sok gondjuk nem volt vele a középkori kertészeknek, legalábbis locsolgatni nem kellett, hiszen szárazságtűrő, köves, sovány, tápanyagszegény talajokon is megélt.
Mire használták? Teát főztek belőle, és hurutos betegségek esetén ezt iszogatták, s ezzel inhaláltak. Napjainkban a tudomány bebizonyította, hogy gombaölő hatású vegyületek találhatóak a levelei által tárolt illóolajokban. Ezenkívül kitűnő izzadásgátló hatással is bír. Azonban inkább fürdővízbe próbálja ki, az akinek magas a vérnyomása, vagy fogyózik, mert teáját elfogyasztva megnöveli a vérnyomást és az étvágyat. Fűszerként húsokhoz használhatjuk, kissé kesernyés ízű levelét.
A legtöbb hatóanyag a virágzó, leveles hajtásban gyűlik össze, ezt kell max. 40 cm hosszan levágni, gyűjteni, és száraz, hűvös helyen megszárítani. Évente kétszer aratható.
Szaporítható ősszel tőosztással, vagy márciusi magvetéssel. 60 cm távolságra ültethetjük a töveket, a magokat 2-3 cm mélyen vessük.
Ha lenne egy köves, kopár, száraz lejtőm, biztos ezzel a növénnyel ültetném be.
Ezenkívül sziklakertekben más mediterrán növényekkel is szépek, zsályával, levendulával, törpemandulával, kakukkfűvel.
Csoportokba, négyesével-ötösével ültessük.
Kapcsolódó írások
Megosztás
Tárgymutató ehhez az íráshoz: évelő, fehér, Hyssopus officinalis, kék, Kerti izsóp, napra, szárazságtűrő, sziklakert
